„Annak, aki imádkozik, egyoldalú embernek kell lennie. A hit odakötötte életét és sorsát Istenhez. Félreérthetetlenül és egyedül, hozzá ragaszkodik. Szakított a bűnnel és bűnös vágyaival, már Isten országához és annak igazságához tartozik. Az a fontos, hogy aki imádkozik, egy lett Istennel, Isten országa célkitűzéseivel.

Az imádkozó az imádkozásra éppen ebből az egységből indul ki. Meghallgattatását is ebben az Istennel való szövetségben remélheti! Aki imádkozik, álljon el a hamisságtól, mert ő Istenre és a vele való barátságra esküdött fel.” (64. oldal)
„Keressünk helyet magunknak a szent atmoszférában. Így marad a szívünk nyitva Isten áldásai és hathatós segítsége előtt. Irányítsuk a lelkünket Istenre, hogy az imádságban az isteni ihlet részeseivé legyünk.

Nem véletlenül, nem is egy-egy bűn elkövetésével válik valaki a világ barátjává, hanem azzal, hogy tudatosan, engedelmesen, kiszámítottan fogadja a világ barátságát, és ehhez ragaszkodva inkább azt választja, mint Isten szövetségét és szeretetét.”


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük