“Én is a … XX. század gyermeke vagyok. Átéltem valóságait, hordoznom kellett szenvedéseit, és én is feltettem kérdéseit. Árvák bölcsőjében ringatott anyám, apám a háború áldozatainak jeltelen sírjában porlad valahol. Tudom mit jelent csalódni igaznak hitt emberekben és ígéreteikben. Tudom mit jelent sodródni vádaskodások alatt, átéreztem milyen szégyen az a nyájaskodás, ami takarni kíván valamit. Láttam magasba emelkedők könyörtelen könyökeit, szemfényvesztéseit Hallottam anyák panaszait és láttam magatehetetlenségük könnyeit azok miatt, akiket felneveltek és akik mégis elhagyták őket. Ismerem azt az érzést, amikor ízetlenné és értelmetlenné válik az élet, kérdéseim sodrásaim vittek Istenhez, így értettem meg, mennyi gyöngédség, megértés és szeretet van a szavában.”

Categories: Könyvek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük